Utazási jogok

Mennyire vagyunk tisztában a jogainkkal?

Az utasok egy része nemcsak hogy tisztában van a jogaival, hanem rendszeresen vissza is él velük. Gyakran úgy térnek haza a szervezett utakról, hogy noha jó volt minden, de azért visszaszereznének valamennyit a befizetett összegből. A büdös szoba vagy az udvariatlan személyzet rendszeres kifogás. Az utazási jog azért izgalmas, mert az utas lelkében lezajló változásokat a tárgyalóteremben általában nehéz bizonyítani és éppen ezért cáfolni is. A légi utazással kapcsolatos jogok területén viszont éppen az ellenkezője tapasztalható: kevesen vannak tisztában, mi illeti őket késés, járattörlés vagy a beszállás megtagadása esetén, és ezért rendkívül kevesen érvényesítik a jogaikat.

Ha a járat késik, számíthatunk valamilyen kártalanításra?

Nem, hiszen az uniós rendelet nem magáért a késésért teszi büntethetővé a légitársaságot, hanem azért, ha törlik a járatot, vagy annak ellenére sem engedik felszállni az utast, hogy van repülőjegye, visszaigazolása, érvényes okmányai és nem jelent biztonsági kockázatot. Késés esetén viszont a repült távolság függvényében a légitársaság köteles megfelelő ellátásban részesíteni az utast. Ez általában frissítőt és a napszaknak megfelelő étkezést jelenti, valamint két telefonbeszélgetést a társaság költségére. Hogy hova és mennyit telefonálhatunk, azt minden esetben a légitársaság szabja meg. Ha a késés éjszakába nyúlik, akkor szállást kell biztosítani. A járattörlést a légitársaságok igyekeznek elkerülni, éppen ezért fordulhatott elő, hogy Németországban 78 óráig nem indult el a repülőgép. A járattörlés jogilag azt jelenti, hogy egy adott járat nem indul, nem pedig azt, hogy késve indul. Járattörlés esetén az utasokat az unió által fixen meghatározott 250, 400 vagy 600 euró kártalanítás illeti meg, amelyet hét napon belül ki kell fizetnie a légitársaságnak.

Vannak olyan okok, amelyeknél járattörlés esetén sem kapunk kártalanítást?

Mit tehetünk tehát akkor, ha a panaszlevelünkre a légitársaság azt a választ adja, hogy a járatot műszaki okok vagy a rossz időjárás miatt törölték, és ők mentesülnek a felelősség alól?

Szögezzük le, hogy ettől ők nem mondanak valótlant, csak éppen a saját szájízük szerint értelmezik a rendeletet. Ez esetben vagy megkeressük a fogyasztóvédelmi hatóságot, amely a légitársaságokkal szemben képviseli az utasok érdekeit, vagy ügyvédhez fordulunk.

Mi a helyzet a beszállás megtagadásával?

A beszállás megtagadása a köztudatban úgy él, hogy a légitársaság több jegyet adott el, mint ahány hely van a gépen. Előfordult az egyik légitársaság New York-i járatánál, hogy csak két beszállópultot nyitottak ki, viszont az indulás megkezdése előtt legalább két óra kellett a biztonsági intézkedésre. Azok az utasok, akik a sor végén álltak, nem kerültek időben sorra. Kevesen gondolnák, de ez is a beszállás megtagadásának minősül, amiért jár az említett kártalanítás. Amikor a társaság látja, hogy több az utas, mint ahány hely van, akkor kereshet önkénteseket, akik valamilyen kedvezmény fejében – ez bármi lehet attól kezdve, hogy megsimogatják a fejét egészen addig, hogy eltölthet egy hetet Balin – lemondanak az utazásról. Ha az utas ezt elfogadja, akkor a légitársaság nem köteles fizetni. Ha nincsenek ilyen önkéntesek, akkor gondoskodni kell arról, hogy az utas a lehető legrövidebb idő alatt eljusson a célállomásra, vagy pedig vissza kell váltani a jegyét.

Mi a teendő akkor, ha Londonba szóló koncertjegyem van, reggel megyek, este jövök, de a repülőgép annyit késik, hogy már nem érdemes elmennem rá, ráadásul így az utazás árát is kidobtam az ablakon?

Ebben az esetben már a montreali egyezmény lép életbe, amely a kártérítéssel is foglalkozik. A kártérítés és az eddig emlegetett kártalanítás között az a különbség, hogy az utóbbinál nincs felróhatóság, tehát mindegy, hogy a légitársaság hibázott, nem hibázott, vagy jogellenes volt a magatartása, mindenképpen ki kell fizetnie az összeget. A kártérítésnél viszont az utasnak kell bizonyítania, hogy a károkozó hibás volt. A montreali egyezmény szerint ha a társaság volt a hibás a késésben és az utasnak kára keletkezett, akkor azt köteles megtéríteni. A kártérítés felső határa 4150 SDR. Az SDR a valutaalap virtuális pénze, amelyet a Magyar Nemzeti Bank is jegyez (jelenleg 1 SDR 1,037 eurónak felel meg). Abban az esetben tehát ha bizonyítottan a légitársaság miatt csúszunk le a programról, mind a koncertjegy, mind a repülőjegy árát meg kell térítenie a társaságnak.

Feladott csomagjaink mennyire vannak biztonságban?

Poggyászkár esetén, tehát ha a csomagunk megsérül, megsemmisül vagy elveszik, a jogszabály egyértelműen kimondja, hogy a légitársaság – szintén a montreali egyezmény alapján – 1000 SDR-ig vállal felelősséget. Ha ennél értékesebb holmit viszünk magunkkal, akkor köthetünk külön biztosítást, illetve vannak olyan légitársaságok, amelyek pótdíj ellenében felemelik az 1000 SDR-t.

A legkisebb kár esetén is vetessünk fel jegyzőkönyvet a repülőtéren?

Utasa válogatja, hogy ki mikor fordul kártérítési igénnyel a légitársasághoz, viszont minden esetben bizonyítani kell az értéket. A társaságok kérik, hogy csatoljuk a számlákat, amelyek nyilván a három évvel ezelőtt vásárolt öltöny esetében már nincsenek meg, de ez ne tartson vissza senkit. Ha az utasnak fájó, hogy kárt szenvedett, akkor úgyis perelni fog, és a bíróság előtt biztos kiderül, hogy életszerű-e a helyzete. Például Európa legnagyobb ingatlanfejlesztő társaságának vezérigazgatója utazott egyszer egy kicsi csomaggal, amely nem érkezett meg a célállomásra. Körülbelül ötszázezer forintnyi kártérítési igénnyel fordult a légitársasághoz, amely visszautasította a kérelmet. Az utas – akinek a bőröndjében könnyen el lehet képzelni, hogy az ing is olyan volt, amelynek az ára nyolcvanezer forint körül kezdődött – a bíróság előtt könnyedén bizonyította, hogy abszolút életszerű az igénye.
Rendkívül fontos, hogy ha az utas egy utazási irodánál rendeli meg a jegyet vagy szervezett utazáson vesz részt, és a repülő késik, elveszik a csomag, akkor ne az utazási irodát zaklassa. A repülőjegy megtestesíti a légi személyszállítási szerződést, és ezen a szerződő felek neve – azaz az utasé és a légitársaságé áll. Az utazási irodának ebből kifolyólag semmi köze a mi kárunkhoz.

Ha ennyi jogszabály véd bennünket, akkor érdemes biztosítást kötni?

Mindenképpen javasolom – pláne akkor, ha a közösségen kívül utazunk, mert mire a jogszabályt érvényesíteni tudjuk, eltelik egy kis idő. Biztosítás esetén pedig rögtön a helyszínen segítséget kapunk.

Mi a helyzet abban az esetben, ha megérkezünk a szállodába, és nem azt kapjuk, amit vártunk?

Az utóbbi négy-öt évben sokat változott az utazási szokások mellett az utasok mentalitása is. Vannak, akik abban a hitben élnek, hogy ha befizettek egy drága útra, már egyből ők az utazási iroda tulajdonosai. Elvárják, hogy az minden gondolatukat kitalálja, noha a tájékoztatási és együttműködési kötelezettség mindegyik felet egyformán terheli. Pont most fejeződött be egy per, ahol az utas nem azt kapta, amit várt, hiszen ő hagyományos stílusban berendezett szobára fizetett be épített ággyal. Csakhogy a bíróság előtt kérdezte meg, hogy ez mit is jelent pontosan, nem pedig az irodától a nyaralás előtt. Kérdezni nem szégyen, azért sem, mert régebben a prospektusokban számtalan trükkös megfogalmazással találkozhattunk. Például a tenger felőli szoba nem tengerre néző, hanem a tenger felől megközelíthető szobát jelent. Ma már nem azt írják, hogy öt perc a tengerpart, hanem azt, hogy 100 méter. Megjegyzem, ez szintén jogvita tárgya, hiszen nem mindegy, hogy légvonalban száz méter vagy természetben. Ma már a legtöbb kép mellé azt is odaírják, hogy illusztráció, mert amíg ez nem volt ott, az utas joggal kérhette a kártérítést.

Úgy tűnik, az utazási irodák egyre felkészültebbek, de vajon mi is azok vagyunk?

Még mindig nem eléggé. Érdemes kifaggatni az utazási irodát a célország jogszabályairól. Például a turisztikai szempontból vonzó afrikai országok nagy részében jelentős a drágakő-kitermelés, így olcsón hozzájuthatunk a csábító kövekhez. Ha viszont valakinek nincs az ország hatósága által kiállított bányászati vagy kereskedői engedélye, akkor nyers követ nem tarthat magánál. Ezzel sokan nincsenek tisztában, és csodálkoznak, ha a vámellenőrzésnél rögtön elviszik őket egy zambiai börtönbe, hogy letöltsék az öt év büntetést. Egyre több turisztikai célországban az iszlám terjedése miatt előtérbe került a vallási jog, amelyről szintén nem árt tájékozódni, és akkor biztos nem késelnek meg bennünket egy egyiptomi bazárban csak azért, mert kézen fogva sétálunk a párunkkal, vagy nem köveznek véresre egy malajziai tengerparton, csak mert bikiniben napozunk. Félreértés ne essék, az utazási kultúránk semmivel sem rosszabb, mint más európai országoké, de igaz a mondás: „Rómában élj úgy, mint a rómaiak!” Tény, hogy az utasnak vannak jogai, de kötelességei is, és saját érdeke, hogy ebből a szempontból is felkészüljön az utazásra.