Csákánydoroszlónál elhagyjuk a főutat, és déli irányba tartunk. Szeljük a kilométereket. Minden porcikám tudja, érzi: megérkeztem. Itt vagyok azon a tájon, amelyet gyerekkoromtól fogva fokozatosan ismertem meg, és amelyet már-már az otthonomnak érzek. Azon a tájon, ahol a természet és az ember szerencsére még békében él egymás mellett.
Abádszalók felé nem akkor vesszük az irányt, amikor vad bulikra, lélegzetelállító természeti képződmények látványára, történelmi városrészekre, exkluzív éttermekre vagy ötcsillagos szállodákra vágyunk. Sokkal inkább akkor, amikor egyszerűen csak szükségünk van egy olyan helyre, ahol a család minden tagja kikapcsolódhat. Persze a családias hangulatú kisváros ennél sokkal többet tud, hiszen egyedülálló természeti érték kapuja. Természetkedvelőként bizton állíthatjuk, hogy olyan élmény vár bennünket a Tisza-tavon, amely minden lesz, csak nem kérészéletű.
„Az 1900-as évek felfedezői őserdőnek festik a Börzsönyt. Minden fa úgy nő, ahogy akar és ahogy tud, amennyi helyet kiharcol magának. A mohapárnákkal borított százados óriások körül seregestül tülekednek felfelé az elszórt magról kelt fiatalok, a legkülönbözőbb életkorú ivadékok. Összeroskadt hatalmas fatörzsek korhadnak szertedőlve, némelyiknek a gyökere néz az égre, ahogy a vihar kifordította, de vastag gyökérágaikról megint csak tömegestül hajt az új sarjadék. Cserepes kérgű aggastyánok fogóznak össze terebélyes lombkoronáikkal, sötét boltozatot formálnak, s az állandó félhomály nedves hűsét terítik a talajra...”
A délutáni nap sugarai táncolnak a macskaköves utcákon, és aranyfénybe öltöztetik a várfalat. Mielőtt belépnék, megállok egy pillanatra a kapu melletti bronz domborműnél, amely az 1552-es hősies várvédelmet ábrázolja, és már látom is Dobó Istvánt, Bornemissza Gergelyt, Vicuskát és a cigányt, ahogy a félszemű Jumurdzsák arcát csiklandozza dárdájával:
"Na, Gyamarzsák...hogy vagy, te bibas terek?"
Miskolcról kisvasúttal indulunk hegyen-völgyön, viadukton és alagúton át egy vadregényes kirándulásra, megcsodálni a Bükk szívében Magyarország legmagasabb vízesését és egyik legkülönlegesebb barlangját. Lillafüred vitathatatlanul hazánk egyik legromantikusabb szeglete. A vonatút végén káprázatos látvány fogad bennünket: egy napfényben fürdő palota a hegykoszorú közepén kedvtelve nézegeti magát a lábainál csillogó Hámori-tó kristálytiszta tükrében.
A Mátra az északi régió Balatonja, ahová mindenki, akár kisiskolásként, akár csapatépítő főiskolásként vagy gyermekével nyaraló szülőként, eljut legalább egyszer. Öreg néne őzikéjének hazája azonban sokkal több mint vidám osztálykirándulások célpontja, ahol kattogva-füttyentve kúszik fel a gyermekvasút. A susogó erdők számtalan zugot, kirándulóhelyet és apró titkot rejtenek, amelyek alig várják, hogy rabul ejtsék a túrázók szívét.
Magyarországon tartózkodó külföldi kollégáinknak a zsúfolt szakmai program miatt csupán egyetlen szabad napjuk maradt, amelyet Budapesten kívül szándékoztak eltölteni. Mit mutassunk meg nekik? Kézenfekvő volt, hogy a közeli és jól ismert Dunakanyar a megfelelő választás. A program rutinszerűnek tűnt, és fővárosiak lévén úgy gondoltuk, hogy az út bár nagyon szép, a látnivalók érdekesek, nekünk azonban már semmi újat, semmi meglepetést nem tartogat. Vagy mégis?
| << | Szeptember 2010 | >> | ||||
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 | 30 | |||